Magyarországon a gazdasági növekedés fenntarthatósága érdekében alapvető szemléletváltásra van szükség a vállalati támogatáspolitikában – véli Szendrői Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. A szakember szerint a korábbi, betonba és tárgyi eszközökbe fektető, alacsony hozzáadott értéket termelő modell kifulladt, mivel a kínai gyártók árversenyében a magyar cégek már nem tudnak labdába rúgni.
Piacépítésre van szükség, nem csak gépekre
Szendrői Gábor rámutatott: a magyar export jelentős része továbbra is multinacionális cégek közvetlen kivitelére vagy alacsony óradíjú beszállítói tevékenységre épül. A hazai tulajdonú vállalatok számára a valódi kitörési pontot a saját termékkel és saját branddel történő külpiaci megjelenés jelentené. A jelenlegi állami támogatások azonban gyakran csak a fizikai kapacitásbővítést segítik, miközben a piacra lépéshez elengedhetetlen külföldi irodák, logisztikai hálózatok vagy a márkaépítés finanszírozása háttérbe szorul.
Az MGYOSZ alelnöke szerint a vállalkozásoknak a disztribútoroktól való függést is csökkenteniük kellene. Bár a külső értékesítési hálózatok használata kezdetben olcsóbb, hosszú távon a saját értékesítési csatornák kiépítése biztosítja a közvetlen kapcsolatot a vevővel és az árazási szabadságot. A példák azt mutatják, hogy a saját disztribúció révén akár 30 százalékos árbevétel-különbség is realizálható.
Önsorsrontó gyakorlat az állami támogatásoknál
A szakember éles kritikát fogalmazott meg a korábbi állami gyakorlattal szemben is: előfordult, hogy az állam párhuzamosan támogatott magyar cégeket ugyanazon kapacitás kiépítésére, vagy épp külföldi versenytársakat hozott be olyan piacokra, ahol már stabil hazai szereplők működtek. Ezt a gyakorlatot a hatékonysági mutatók hajszolásával magyarázta, ami szerinte hosszú távon a magyar ipar versenyképességét rontja.
Vége az olcsó munkaerő korszakának
A munkaerőköltségek tekintetében Szendrői Gábor kiemelte: a 2015 előtti, alacsony bérekre építő stratégia végleg lezárult. Mára a magyar IT-szektorban a vezető fejlesztői fizetések euróban mérve elérték a nyugat-európai szinteket, így az olcsó munkaerőre alapozott üzleti modellek fenntarthatatlanná váltak. Az innovációra fordítható haszonkulcs hiánya pedig egyenes út a leépüléshez, hiszen a kínai termékekkel szemben a kizárólag költségcsökkentésre építő stratégiák eleve kudarcra ítéltek.
Az MGYOSZ javaslata szerint a jövőben a tőkealapú támogatások helyett garanciaalapú kockázatkorlátozásra lenne szükség, amely a piacra lépést követő első kritikus években osztaná meg a kockázatokat a vállalkozásokkal, segítve ezzel a valódi, saját márkás exportkapacitások kiépülését.
Épp ami érdekel, pont amikor olvasnál… jelezd a Google felé, hogy a Hírügynökség 24/7 hírei érdekesek számodra.