Zayd Ayers Dohrn gyermekkora távol állt az átlagostól: amíg kortársai Disney-figurákkal díszített szobákban nőttek fel, az ő hálószobájának falait Che Guevara és Ho Si Minh portréi borították. Szülei, Bernadine Dohrn és Bill Ayers, az Egyesült Államok egyik legkeresettebb radikális csoportja, a Weather Underground vezetői voltak, akik robbantásos akciókkal igyekeztek felhívni a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre és faji igazságtalanságokra.

Forradalmi leckék a hétköznapokban

A család éveken át álnéven élt, folyamatos költözésben, mindig készenlétben az FBI esetleges rajtaütésére. Zayd számára a szülei által tanított „kódolt beszéd” és a hatósági emberek felismerése a tömegben nem félelmetes, hanem a mindennapok részét képező játéknak tűnt. A szülők tudatosan készítették fel gyermekeiket a törvényen kívüli életre, Robin Hood-szerű narratívával magyarázva el nekik, miért üldözi őket a kormány.

Az akciók célpontjai között olyan kiemelt épületek szerepeltek, mint a Pentagon, a külügyminisztérium vagy a washingtoni Capitolium. A csoport tagjai – akik jómódú, iskolázott fehér középosztálybeliek voltak – kiváltságaikat kihasználva mozogtak a hatalmi terekben, gyakran titkárnőnek álcázva magukat, hogy információkat gyűjtsenek vagy robbanószerkezeteket helyezzenek el.

Kettős élet és a radikalizmus ára

A családi kempingezések sem a megszokott mederben zajlottak: Zayd később jött rá, hogy egyes kirándulások valójában szövetségi börtönök felderítését szolgálták, ahol a szülei bajtársaikat próbálták kiszabadítani. Bár a csoport igyekezett elkerülni a személyi sérüléseket – a robbantásokat általában az épületek kiürítése utánra időzítették –, a földalatti élet kockázatai folyamatosan jelen voltak. Zayd baráti körében több gyermek is elveszítette szüleit vagy azok hosszú börtönbüntetése miatt szenvedett.

A fordulópontot az öccse születése jelentette, amikor édesanyja úgy döntött, feladja magát a hatóságoknak, hogy a család némileg normálisabb életet élhessen. A börtönévek alatt írt leveleiben Bernadine Dohrn igyekezett megmagyarázni fiának, hogy számára az anyaság és a forradalmi elhivatottság egyaránt meghatározó volt.

Megváltozott módszerek, változatlan elvek

A ma már nyolcvanas éveiben járó szülők az illegalitás feladása után a civil életben helyezkedtek el: édesanyja jogprofesszorként segítette a büntető igazságszolgáltatás áldozatait, apja pedig az oktatási reformokért dolgozott. Zayd szerint azonban a politikai nézeteik az idő múlásával sem mérséklődtek.

„Sok szempontból büszke vagyok rájuk” – vallja Zayd, aki felnőttként már szülőként is értékeli, hogy szülei abban az időben is cselekedtek, amikor a legtöbben tétlenül nézték az igazságtalanságokat. Ugyanakkor hozzáteszi: ma már nehezen tudná elképzelni, hogy saját gyermekei biztonságát kockára tegye egy hasonló küzdelemért, még akkor is, ha elismeri, hogy a biztonságos élet önmagában is egyfajta kiváltság.

Épp ami érdekel, pont amikor olvasnál… jelezd a Google felé, hogy a Hírügynökség 24/7 hírei érdekesek számodra.

Forrás: https://www.bbc.com/magyarul/articles/c6gmrm28pkyzo?at_medium=RSS&at_campaign=rss