A magyar úszósport egyik legemlékezetesebb pillanata volt a párizsi Európa-bajnokságon szerzett 4x100-as férfi gyorsváltó győzelem, amely az Eb-k százéves történetében először hozott magyar aranyat ebben a versenyszámban. A siker hátterében azonban feszült napok álltak: a két olimpiai bajnok, Milák Kristóf és Kós Hubert között éles nyilvános vita zajlott a részvételt illetően.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott Magyar Örökség-díj átadón – ahol a Kós Hubert, Szabó Szebasztián, Németh Nándor és Milák Kristóf alkotta kvartettet tüntették ki – Ballai Attila laudációjából derült fény arra a kritikus üzenetváltásra, amely egy nappal a döntő előtt zajlott le a két úszó között. Amikor még úgy tűnt, Milák nem vállalja a szereplést, a következő párbeszéd zajlott le:
Kós Hubert: Jól van, gyere holnap váltózni.
Milák Kristóf: Minek menjek?
Kós Hubert: Mert nyerni akarunk.
Milák Kristóf: Nyertek ti nélkülem is.
Kós Hubert: Tudod, hogy veled meg tudnánk csinálni.
A konfliktus előzménye az volt, hogy Milák hetekkel a verseny előtt jelezte, nem kíván részt venni a váltóban. Kós Hubert ezt követően élesen bírálta csapattársát, mondván, a tehetség nem mentesít a csapatszellem alól. Kós akkor úgy fogalmazott: valaki attól válik igazi legendává, ha csapatot is fel tud húzni maga köré, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Milák döntése csak az egyéni szempontokat tükrözi.
A meggyőzés végül eredményes volt: Milák Kristóf vállalta a szereplést, és befejező emberként, kiemelkedő teljesítménnyel hozta be a váltót az első helyre. Bár a díjátadón a két klasszis sportoló nem jelent meg személyesen, a történetük a magyar sporttörténelem szerves részévé vált.
Épp ami érdekel, pont amikor olvasnál… jelezd a Google felé, hogy a Hírügynökség 24/7 hírei érdekesek számodra.